Lívia
Az egyenesre ágazó utat nézem, két oldalra is nyílnak ajtók, én pedig elfelejtettem azt, hogy Ricsi hányas számúba is lakik.
Felsóhajtok.
Felhívni ciki lenne, de így meg egyedül állok a folyosó kellős közepén: még is csak felhívom inkább.
Hangosan csöng a készülék, betölti az egész helyet a hangja, végül pedig abba marad, amikor megszólalnak benne: - Halló?
- Na végre, itt vagyok nálad, az az csak az emeleten, hányas szoba az? - A hang eltűnik, kisípol a telefonom.
- Gyere már… - Az ajtófélfának támaszkodik Ricsi, fehér v nyakú pólója van, rajta fekete bőrkabát, a nyakánál ékeskedik a kabáthoz tartozó csat. Fekete csőgatyája a vádlijára tapad.
Tényleg egy fél isten!
- Nem sok időre jöttem – mondom még mindig ott állva, a lábam cöveket vert a földbe a látványtól. – Amúgy is, fél óra múlva ott kell lennünk!
- Tudom – tudom… - megyek be végül, előre enged illedelmesen, de amikor rájövök, hogy csak a fenekemre fáj a foga, akkor arcon vágnám nagyon szívesen, de nem akarom elcsúfítani.
Túl cuki ahhoz.
A lakás meglepően tágas, kellemes fahéj illatárad a konyhából, a hifiből Demi Lovato száma szól halkan, a televízió pedig be van kapcsolva. A konyha pultra pakolom a táskámat, előveszem a smink készletem, majd ránézek: tekintetével engem követ.
- A mosdót…
- Menj egy egyenesen és majd a harmadik ajtó lesz – azonnal vágj rá a választ, feltételezem, hogy tudja mi a célom, ezért is tudja, hogy miért keresem a szükséges helyiséget.
Bólintok.
Benyitok. A világításon van mit még dolgoznia, kicsit gyér ugyan a világítás, de a csempe finom, krémszínű, és a tusoló mellett egy bazinagy tükör van felfúrva: látszik, hogy a szülei felpénzelték!
Finoman húzom végig a számon a szájfényt, ne hogy elkenjem és elcsúfítsam a munkám, majd a szempilla spirállal rutinosan csinálom meg a szempillám.
Elbűvölőnek kell lennem ma!
- Azt hiszem meg is lennék – jelentem ki félhangosan. Egy igazi mestermű tekint vissza rám!
Kilépve látom, hogy egy bögréből szürcsölget valamit, illetve az illatok alapján kávénak, tűnik, de nem vagyok benne biztos.
- Kérsz? – Nagy, barna boci szemekkel néz rám, szemébe lóg egy szőkés – barna tincs.
Szívdöglesztő ez a srác!
Megrázom a fejem.
- Csak induljunk, már várnak minket a többiek és nem akarok elkésni, miattad!
- Miattam? – Neveti el magát egy pillanatra, majd folytatja: - nem én vacakoltam vagy egy órát a mosdóban…
- Ti ezt nem értitek! Vita lezárva!
***
- Igyunk a szünetre! – ütköznek a feles poharak, a beszélgetések csak lágy foszlányokként repdesnek szét a kocsmában.
Mindenki mesél, hogy mit tervez az idei nyárra: valaki elutazik a barátjával, vagy barátnőjével, de vannak olyanok is, akik csak bulizással akarnak idén foglalkozni, hogy aztán legyen mit mesélni az embereknek, amikor visszatérnek a suliba.
- Lehet kicsit sokat ittam, srácok – mondja végül Ricsi.
Nem is csodálom, legalább nyolc felest lehúzott egymás után.
- Megyek és ki szellőztetem a fejem, aztán jövök is vissza – mindenki egyetértően bólogat – talán tényleg csak egy kis levegőre van neki szüksége.
Kicsit szédeleg, miközben feláll, majd egy pillanatra habozik, mint, aki nem elég biztos abban, hogy ez most jó ötlet lenne. Végül elindul szédelegve, az arcár dörzsölve.
Eltel egy óra és ő sehol sincs még. Talán rosszul van? Vagy történt vele valami?
- Bocs srácok, megyek és előkerítem – kicsit fejembe szállt az alkohol, a nyelvem ellazult, az izmaim gúzsba kötődtek a sok szesztől.
A neonfények zavarják a látásom, az emberek hol összesimulva, vagy egymáshoz dörgölőzve táncolnak.
De vannak olyanok is, akik egy konkrét előjátékot folytatnak le, és mind ezt nyilvánosan.
Undorító.
A mosdónál állva hallom csak a halk hangokat, szinte csak egy nesznyi az egész, de a dübörgő zene miatt alig tudom kivenni a hangok jelentését.
Végül meghallom: zokog, nyüszít - és talán beszélget valakivel, nem tudom kivel, de valakivel biztos.
Elgondolkodom egy pillanatra, hogy benyissak –e hozzá és megkérdezzem, hogy minden rendben van – e, de nincs sok értelme, hisz nem mondaná el az igazat: alig ismer engem, biztos nem köti egy idegen orrára a bajait.
Inkább állok egy keveset az ajtónál, hátha kitolja a képét még ma este. Nézem, ahogy az emberek botladozva sétálnak végig a szűk folyosón, ahogy kényelmesen, megkönnyebbülten csókolóznak egymással és simulnak össze.
Tényleg el fogom hányni magam ettől.
Végül megunom az egészet, nincs kedvem tovább ücsörögni és várni, hogy kijöjjön, mert nem fog.
- Na, minden rendben volt? – Kérdezi Petra, aki Bence mellett ül. Néha összenéznek, finoman végig simítanak egymás karján, majd folytatják a társalgást a többiekkel.
- Nem igazán – mondom egy kicsit nagyobb hanggal, a zene mindenkit elnyom. – Lehet csak sokat ivott…
- Biztos hány… - mondja végül Arnold és legyint egyet.
Vállat vonok.
- Srácok, nem tudom, hogy vagytok vele, de ennek utána kell járni! - Petra túl hirtelen áll fel, megszédül, ujjaival a halántékát kezdi el masszírozni, végül visszaül a helyére és kortyol egy keveset az italából.
- Felesleges. Húsz percet is várhattam ott, mégsem jött ki… - kicsit morbidnak hangzik, de lehet tényleg csak hány és ezért húzódik el tőlünk.
A téma abba maradt.
Mindenki folytatja a beszélgetést, valakik nehezen – de elmennek táncolni az aznap esti kiválasztottjukkal.
- Bemegyek érte – Adrián végül határozottan néz körül az asztalnál, mintha itt lenne valahol, csak éppen valaki mással van.
Bólintok , majd egyedül kezdem el fogyasztani a maradék vodka narancsomat.
Vajon mi baja lehet?
- Itt is lennénk – A büszkék. győztes mosolyával tér vissza Adrián, Ricsit az oldalánál karolja át.
- Ideje indulnom – mondom, majd az asztalra helyezem a pénzt, amit én fogyasztottam itt ma este.
- Aludj ma nálam! – Kiált Fel Ricsi, túl hirtelen, túl izgatottan és a mosolyában eszelős izgalom gyulladt.
Erre nem lehet nemet mondani!
Elköszönünk, felvesszük a ruháinkat, és útnak indulunk a kábító nyári estébe. A lámpák fénye most túl erős, a virágok illata pedig negédesen tódul az orrunkba.
Mélyen szívom be a levegőt.
Az ajtó zárjában a kulcs hangosan kattan, az ajtó panaszos nyikordulással nyílik ki.
Ricsi csak lerúgja a cipőjét, én pedig ki fűzöm a magassarkúmat.
- Gyere! – Ragadja meg a kezem, bűzlik az alkoholtól, de még így is elég vonzó!
Követem, egészen a hálóig. Egy hatalmas francia ággyal van megáldva, mellette két kis komód, amin egy óra, képek és kis cetlik egy – egy anyaghoz.
Ledobja a bőrkabátját, a nadrágját kigombolja, és végül minden ruha darabja a földön landol, csak egy kis gatyába van.
Hasán az izomzat szépen domborodik, nem beszélve arról, ami a lába között van, na az is szépen ki van domborodva neki.
Elpirulok.
- Siess!
- Neked könnyű, nekem még le kell húznom a ruhám hátulján lévő cipzárt – panaszosan motyogom neki, talán az alkohol teszi, vagy a látvány, ami engem fogad, amikor oda nézek.
- Segítek – mögém lép, én pedig reflexszerűen simítom a hajamat oldalra, hogy a cipzárhoz férjen.
Csak egy bugyiban meg melltartóban vagyok ott előtte. Az ágyra ülök, friss, finom és hihetetlen puha a lepedő anyaga, könnyedén simul a bőrömhöz.
- Most meg vagy! – Rám veti magát, az izmai az én testemen ragadtak, a tekintete viszont a szemembe néz, tökéletesen átható a pillantása, illata pedig a kezdeti szeszszagtól eltérő lett: finom és édes, talán kicsit fűszeres is.
- Szállj le rólam – nevetem el magam, amikor megpróbálom eltolni, de ő szilárdan tartja magát felettem.
- Mert mi lesz, megbüntetsz?
- Ha akarod – kacsintok.
- Hát… - mélyen a tekintetemet nézi, ujjai a nyakamra tévednek, ajka pedig egy kósza csókot ejt az államra. – Úgy látom, hogy most én foglak meg büntetni, téged…
Hosszú, vékony, meleg ujjai a mellemen pihennek, körkörösen mozognak rajta, majd tenyerébe veszi, amitől felnyögök.
Le kellene állítanom, de nem vagyok rá képes.
- Lehet nem… - zihálom hangosan, minden izmomat megfeszítve küzdök ellene, de nem megy, túl izgató, túl erotikus, és túl szívdöglesztő.
- Ne haragudj! –arcon vágom, amire felszisszen, majd fintorba torul az arca és lekászálódik rólam. – Nekem, nekem mennem kell!
Összeszedem magam, és elindulok, ameddig csak a lábam visz. El kell tűnnöm és elfelejtenem, azt, ami történt most velünk.
Túl sokat akartam egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése