Ricsi
Tik – tak, tik – tak.
- Richárd, figyel maga egyáltalán? - Szólal meg a professzor úr, aki kiszúrta, hogy halál hulla vagyok és az óra közepén bóbiskoltam el.
- Igen…
- Nem úgy láttam – sóhajt egyet, majd a tábla felé fordul és az utolsó öt percben még magyaráz valamit a francia nyelv szépségéről, előnyéről és hasznáról.
Igazán tehetséges férfi, még ha idős is!
- Össze kéne kapnod magad, ennek nem lesz jó vége, lehet meg is fog húzni – cicceg mellettem a fejét rázva Lívia, aki igazi zseni az osztályban. Talán ő az egyetlen kivétel a szőke, szép lányok között. Ő okos, tisztelettudó és hihetetlenül megértő – teljesen más, mint a többi ember.
- Ne aggódj emiatt – Mosolyodom el egy pillanatra, közben tekintetem néha a táblára siklik, hisz a professzor úr így is eléggé pipa rám, nem kéne, hogy magamra haragítsam.
Vetek egy pillantást az órámra, ami a karomon van.
kettő – nulla – egy – öt nulla – hat – egy – négy.
Furcsa fintorba torzul az arcom, amit valószínűleg a mellettem ülő lány is észrevett, hisz a lába az enyémet bökdösi és a tekintete az arcomon időzik egy ideje: kész, elvesztettem az irányítást, feladom.
- Mi a gond? Szellemet láttál? – Lívia viccelődve szól hozzám, majd hajol közel hozzám és folytatja: - Tudom, hogy kanos vagy, ezért lepődtél meg a dátumon. Ma még nem verted ki! – Nem bírom, elnevetem magam, egyszerűen annyira zakkant, hogy az már jó!
- Hé, én nem olyan srác vagyok, csak, hogy leszögezzük a dolgokat, értve vagyok? – Nevetek még mindig, a könnyeim folynak tőle és ő meg kuncogva kibírja. – Most nézd meg, egy tincs a szemembe lóg miattad, pedig jól beállítottam – félig nevetve, félig szomorkásan próbálom mondani, miközben kisimítom a szememből azt a kósza tincset.
- Láng Richárd, oda ne rohanjak, Ő felséges császára, te mindenható!
- Te lökött vagy, de nagyon - nagyon!
- Tudom. Ha túl komolyan venném az életet, akkor a valóság szétlapítana, mint egy legyet a légycsapó! Ilyen egyszerű, élvezd az életed, amíg csak lehet! – Nézem, mert annyi jó dolgot, mondd, amit igazán nem értek és nem is fogok fel. Főleg, hogy a dátum emlékeztet Ákos távozására. Illetve arra a napra, amikor megismertem.
Hihetetlen: két éve, hogy elment.
Azóta én másodéves gimnazista vagyok az ELTE-n, elnyertem az ösztöndíjat, sok barátra tettem szert, és azóta nem volt senkim. Tökéletesen szingli maradtam.
- Megöregedtem én már…
- Ne szórakozz! Tudod, ha ilyen házsártos leszel, mint most, akkor rémes nagypapi leszel… - Ujját a szájához emeli, majd lehunyja a szemét és a tökéletes szőke haját kezdi el vakargatni a mutató ujjával, mint aki bölcs és elégedett az élet minden ajándékával!
- És az órának vége is lenne! Várom mindenkitől a következő hétre beadandó anyagot francia nyelv történetéről! – Lajos bá’ igazán feladta a leckét, de még ez sem tudja igazán a kedvemet szegni: ma hatalmas bulit csapunk!
Tanév vége van, ideje élni, a megszokott környezetből kilépni és egy új helyet megismerni: a kocsmát.
Bizony.
Szórakozó helyen voltam, de kocsmába még nem – és mint a többiek én is szeretném kipróbálni!
- Akkor ma este – Búcsúzóul szólal meg Adrián, aki Adrival indul el a hozzájuk vezető irányba, kéz a kézben.
Bólintunk Líviával, Bencével, Arnolddal és mi elindulunk az Oktogon felé, ami egészen a lakásomig vezet.
- Alig várom, hogy igazán kikapcsolódjunk, komolyan, el sem hiszem, hogy vége ennek a kemény kilenc hónapnak – mondja Arnold, Bence és a többiek csak bólogatnak elismerően.
- Te csak ne panaszkodj, mi lányok sokkal, de sokkal több terhet viselünk - Lívia egy dívaként tör utat magának. Fekete szoknyája kíván némi hagyni valót, de amúgy elég szép lány.
Talán vele is megpróbálhatnám.
- Na és Bence, te nem izgulsz? – Kérdezem a jobb oldalt álló embert mellettem.
- Minek, kiderült, hogy a vizsgáim mind sikerrel zárultak, sőt majdnem kiváló lettem mindenből – dicsekedve újságolja a hírt, a legközelebbi megállónál megáll, majd int és felszáll a villamosra.
Sétálunk még pár percet, majd elköszönök én is Líviától, innentől kezdve egyedül baktatok fel a lépcsőházban, az üres lakásig, ami engem vár, ami már tavaly nyár óta be van rendezve és csak rám várt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése