Ákos
Remegő gyomorral nézem a telefonom kijelzőjét, a szívem vagy másodpercenként verhet százzal, de nem tudom számolni, csak érezni. Nézem a kijelzőt, de semmi válasz, nézem a perceket, még mindig semmi válasz. Lassan kezdem úgy érezni, hogy megkattanok.
- Ákos… - szól hátulról egy lány hangja – mi mikor megyünk óvodába?
- Nyár van Léna, még nem kell mennetek, de szeptembertől majd megpróbálok valamit elintézni, ha szeretnétek!
- Az jó lenne – mondja halkan.
Rámosolygok.
Aztán persze tovább futtatom az agyam képzelő erejét, mert tényleg nem tudom elképzelni, hogy miért nem ír, de amint érkezik egy üzenet, azonnal rávetem magam.
’ Találkozni akarsz velem? Rendbe akarod tenni a dolgokat kettőnk között? Akkor gyere hozzám, este nyolcra! ’
Ricsi
Nézem a sorokat, keresem benne a cselt, ami átvághatna, de az egyszerűsége, a megfogalmazása nem ő rá vall. Ő másképp ír, sokkal – de sokkalta másképp. Elég ideges vagyok, és az igazság az, hogy nem is tudom, mit írhatnék válaszul, mivel a testvéreimre is tekintettel kell lennem.
’’ Rendben, ott leszek! ’’
Ákos
Gondolkodom, hogy vajon megtegyem – e, de a szívemre hallgatok és megteszem, mert megígértem neki, hogy bebizonyítom a szerelmemet felé – kérdés már csak az, hogy a testvéreimet kire bízhatnám, elvégre nincs rokonom, aki tudna segíteni.
És ekkor ugrik be.
Kati néni!
Csöngetem a készüléket, már vagy ötször is pityegett mire felvette: - Kati néni! Sürgős segítség kéne, a testvéreimre kellene ma este egy kicsit vigyázni, ígérem kifizetem! – Kérlelem, pedig még nem is köszönt és én sem, csak a kérésemet közöltem.
- Ákos, nem kérek pénzt érte, hányra menjek a kicsi csemetékhez? - Boldognak tűnik, hisz még kicsiként látta Gergőt és Lénát, akkor még kis pólyások voltak, most meg kész felnőttek!
- Hétre jó lenne, nekem közbe jött valami sürgős és el kell intéznem! Este várunk! – nyomom ki a telefont, hosszasan fújom ki a levegőt és simítok végig a hajamon.
***
Kati néni megjött, mindenki nagyon örült, főleg én, mivel elmehetek hozzá és ez teljesen feltölt engem energiával!
Éppen a ház előtt állok, rálátni az ablakra is, ahonnan bemásztam aznap hajnalban. Üres a környék, néha halad el egy autó mellettem, amíg én hevesen dobogó szívvel állok az ezüstös ajtó kereténél.
Ide megnyomnom a csengőt.
A várakozás hosszú, túl hosszú, mint amennyire megszokott terhelni, most minden oly sokáig tart, mint egy örökké valóság, a várakozás, az érzéseim teljesen befuccsoltak és nem tudom mire számítsak.
Nyers lesz? Talán flegma? Az utóbbin elmosolyodom, akkor a legédesebb.
- Gyere fel, nyitom – szólal meg végül a csengő és én tétován, de megteszem az első lépést a házba.
Elég rendezett, a sok növény finom illatot szivárogtat magából, a föld rendesen fel van söpörve és a lakások ajtaja is jól hang szigetel.
Azt hiszem azt mondta, hogy a tízes ajtó lesz.
A lifttel felérve idegesen pillantok körbe, keresem a szobaszámot, ám amikor meglátom, hogy ott áll, és engem néz, a szívem kihagy minden ütemet és teljesen elveszti a kontrollt.
- Egész este ott akarsz állni, vagy be is fáradnál? – A hangjában lévő karc észhez térít, és a lábam megindul felé, ha azt akarja, hogy játsszak, akkor játszani fogok vele!
Oldalra fordul, hogy beférjek, én pedig hozzá dörgölőzöm, amennyire csak tudok: azt akarom, hogy érezze az illatom, hogy elkábuljon és a karjaim között legyen!
Nehéz nem meg csókolni, de tartanom kell magam, legalább is az este egy részéig.
Az ajtó bezárul mögöttem, lerúgom a cipőmet, ő pedig két bögre után kutakodik: - Kérsz kávét? – Kérdezi halkan, semleges hangnemben, mintha egy idegennel beszélne.
- Én téged kérlek inkább – felelem nevetve, amire egy pillanatra megkomolyodik.
- Ne viccelődj!
- Nem viccelek.
Felsóhajt.
- Miért akartál látni? – Kérdezem felvont szemöldökkel, egy bögrével a kezemben, és mellette ülve a kanapén. Összeér a combunk. Azonnal érzem a kémiát, nekem ő kell, senki más.
- Nézd, én nem akarom, hogy azt hidd, hogy ez csak egy ostoba játék, mert te is tudod, hogy nem az – kezd bele a hosszasnak ígérkező kioktatásnak – sokat gondolkoztam, hogy mit is tehetnék veled, mérlegeltem, agyaltam megállás nélkül, de semmire nem jutottam, így arra gondoltam, hogy azt fogom tenni, ami a legegyszerűbb. Megkérdezlek téged, hogy mit akarsz – kortyol egyet az italából, követem a példáját és megpróbálok válaszolni neki.
- Nem is tudom. Olyan abszurd ez az egész, mintha már az egész világ kizökkent volna a kerekéből és egy kimondatlan fizikai törvény alapján már nem tartozhatna össze két olyan ember, akik szerették egymást, akkor. Nem akarom, hogy szenved, ilyen egyszerű, szeretlek és ennyi az egész. Nem kell világmegváltó szöveget mondanom, hogy érezd – fel sem tűnt, hogy kezeimmel az arcár simogatom, és a járomcsontját cirógatom, amit ő élvez.
- Akkor is… érted, ez nem mehet tovább, döntsd el mit akarsz és ne játssz velem!
- De
- Ne is mondj semmit, Emília elment és neked nem volt több okod, hogy kint maradj, ezért is inkább haza jöttél! – nevet fel keserűen, mint, akinek a szívébe most döftek volna karót.
- Igaz, nem volt okom, hogy maradjak, hisz volt, aki várt rám itthon, és most is vele vagyok. Ezért nem akartam maradni Amerikában! – Hajolok hozzá közelebb, tekintete az ajkaimra tévednek, beharapom neki. Látom neki, hogy vágy a csókomra, a testemre, a szívem dobbanására, és mégsem képes megtenni!
Akkor megteszem én!
Megragadom a tarkóját, és közel húzom magamhoz, amíg az ajkaink nem találkoznak és a nyelvem nem siklik át az ő szájába.
Másik kezem pedig a derekára kúszik, a póló szegélyénél eljátszadozom egy kicsit, míg csókolom és simogatom a nyakát, aztán benyúlok a pólója alá, és felfele kezdem el simogatni, a mellkasát.
Szinte a számba nyög.
Felállunk, és egészen a hálóig tol, bedob az ágyra, majd rám fekszik teljes erejével.
Kezével megragadja a férfiasságom, az ajkával a nyakamat csókolja, szívogatja.
Felülök, hogy szembe legyek vele, a pólóját a földre hajítom, ahogy ő is az enyémet, majd át fordítom és most én vagyok felül.
Érzem, hogy teljesen meg van keményedve a farka. Kezeimmel óvatosan kezdem el a mellkasát cirógatni, majd lejjebb és lejjebb siklok velük, egészen a nadrág gombjáig, amit el is intézek, hogy ne legyen láb alatt. Lekászálódom róla, lehúzom a gatyáját és újra felsiklik a kezem a testén, de most a combján.
Felnyög.
A bokszeren keresztül megragadom a férfiasságát, majd finoman megcsókolom ott.
Mélyeket lélegez, ahogy a kezembe veszem és finoman kezdem el kényeztetni.
Rámarkolok a lényegre, finoman húzogatom neki, föl és le, amilyen lassan csak tudom, hogy kínozzam.
- Elég – zihálva húz fel magához, szenvedélyesen megcsókol, telhetetlenül kívánom minden porcikáját ennek a srácnak!
Letépi rólam a gatyát és határozottan markolássza a farkam, és csókol közben. Keze az alsó alá csúszik, belebizsergek az érintésébe, ahogy finoman húzza föl – le, egyenletes tempóban.
Végül rácuppan és még nagyobb inger árad szét a testemben, teljesen megőrjít!
És én is teljesítem minden vágyát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése